TECHNOLÓGIA

Technológiai jellemzők, működési elv

 

A rendszerek közös alaptechnológiája a környezetszennyezés speciálisan kódolt enzimkultúra  permetezéssel vízbe, talajra, vagy talajba-juttatást segítő eszközökkel történő kezelése az adott helyszínen. Ez az úgynevezett aktív anyag egy fázisban végzi a környezetszennyező anyagok biokémiai átalakítását.

Az enzimkészítmény alaprendszer szakszerű innovációval szinte valamennyi környezetszennyezés típusra adaptálható, továbbfejleszthető.

Az enzimkészítmény tulajdonképpen élő organizmusok által termelt fehérjék. Az enzimek működése specifikus, mind az általuk lebontható anyagokat illetően, mind pedig azokat a körülményeket illetően, amelyek között hatékonyan működnek. Azonban a

különféle anyagokhoz specifikus enzimek szükségesek. Az enzimkészítmény ezért többek között tartalmazza a négy legfontosabb enzimtípust:

 

• a Lipázt az olajok, zsírok bontására;
• az Amilázt a szénhidrátok, keményítők bontására;
• a Proteázt a fehérjék bontására;
• a Cellulázt a növényi rostok bontására.

 

Az enzimkészítmény stabilitása, hatássávjának szélesítése érdekében többféle enzim megfelelő sorrendben, hőmérsékleten történő elegyítésére volt szükség.

A baktériumok szelekciója úgy történt, hogy minél szélesebb körben állítsanak elő olyan enzimeket, amelyek képesek a különféle szennyezések bontására, kezelésére tág hőmérsékleti és Ph. határok között. Lényegében a baktériumtörzsek mintegy „enzimgyárak” funkcionálnak a készítményen belül.

Tekintettel arra, hogy a szennyezések, a szennyezett területek ritkán homogének, a szennyezés koncentrációja is nagymértékben változó, a különféle szennyezés-típusokra helyszíni tesztvizsgálattal pontosan meg kell határozni a kezeléshez szükséges mennyiséget.

A speciálisan kiválasztott enzimrendszer a szénhidrogén szennyezések kémiai kötéseinek a megbontásával a természetben is lassan végbemenő degradációs folyamatokat az enzimek katalizáló hatásánál fogva nagyságrendekkel felgyorsítja.

Az enzimrendszer család tagjai a különböző szennyezések biodegradációjához adaptált specifikus enzimrendszerekből állnak. Ezek az enzimrendszerek aerob viszonyok mellett hatékonyak. Alkalmazásuk a hagyományos kezelési rendszerek hátrányait kiküszöböli, nemcsak hogy nem terheli a környezetet, hanem kedvezően hat a szennyezett terület (föld, víz) további biokémiai folyamataira.

Az enzimrendszer család további közös jellemzője a nagymértékű hígíthatóság. Az alkalmazásra kerülő enzimrendszer-típus, valamint a hígítás koncentrációja a környezetbe kikerült szennyezőanyag mennyiségétől, a szennyeződés kiterjedésétől, az elért környezeti elemektől, a terjedés jellegzetességeitől, a terület használatával összefüggő expozíciós utaktól és a szennyező anyag káros hatásaitól függ.

 

A találmány jelentősége:

 

Az enzimkészítmény, mint találmány jelentősége felhasználási lehetőségeiben, felhasználását, alkalmazását követő eredményekben rejlik.

A találmány tulajdonképpen enzimek és élő baktériumtörzsek speciális kombinációja, amely nagyszámú, a felhasználási igényeknek megfelelő variációt tesz lehetővé. Hatássávja, adaptálhatósága széleskörű, továbbfejlesztési lehetőségei az alap-találmányban kódoltan szinte korlátlanok.

A szennyezés-kezelésre kifejlesztett enzimkészítmény jelentősége az alábbiakban jellemezhető:

 

• tudományos értelemben az enzimkészítmény felfedezése és tulajdonságainak megfelelő gyakorlati alkalmazása;
• műszaki értelemben környezetbarát hatásmechanizmusa, a környezetszennyezések transzformálását környezetbarát, esetenként tovább felhasználható termékké alakítja át;
• technológiai értelemben a különböző szennyezésekre adaptált olyan rendszer, amely megfelelő innovációval folyamatosan tovább bővíthető további szennyezések kezelésére;
• gazdasági értelemben komoly beruházást nem igénylő, a helyszínen elvégezhető, egy fázisban történő hatásmechanizmusa további anyagok, technológiák felhasználása nélkül költségkímélő szennyezés-kezelési eljárás.

 

Összegezve tehát az enzimkészítmények egy olyan rendszer családot alkotnak, amelyek a leggyakoribb kezelésére alkalmasak, oly módon, hogy mind az enzimkészítmények, mind a hatásuk eredményeként létrejövő transzformált anyagok környezetbarát termékek.

 

Felhasználási lehetőségek

 

Az élőkultúrás enzimkészítménnyel kezelhető szennyezés-típusok

 

Az enzimkészítmény család az alábbi szennyezések kezelésére alkalmazható:

 

• különböző olajfélékre (gázolaj, nehéz olajok, szilikon olajok);
• olajszármazékokra;
• benzin, kerozin üzemanyagokra;
• fenolokra;
• PCB-re;
• DDT-re;
• karbonsavakra.

 

Főbb felhasználási területek

 

• a föld felszíni és mélyebb rétegeiben;
• mesterséges burkolatokon, burkolatokban (aszfalt, beton), természetes kőzetekben, bányákban;
• olajszállító kamion, vasúti tartályok, tartályhajók külső, belső tisztítása (nem igényel speciális műhelyt, csarnokot);
• vízfelszínen, vizek mélyén, karsztvizekben.

 

Az enzim készítmény alkalmazásának előnyei

• ott, azon a helyen alkalmazható, ahol a környezetszennyezés képződött;
• egyaránt alkalmas a felszíni és a mélyebb talajrétegek, vizek szennyezésmentesítésére;
• az ismert rendszerekhez viszonyítva kisebb az alkalmazási költség;
• maga a szennyezés-kezelés gyors lefolyású;
• hatékonyan, maradéktalanul képes átalakítani a környezetszennyező anyagokat;
• a környezetszennyező anyagok biokémiai átalakítása során képződő termék helyszínen hagyható környezetbarát, laboratóriumi vizsgálatokkal igazolhatóan élő szervezetekre ártalmatlan.

 

Az enzimkészítmény hatásideje a szennyezés koncentrációtól, szennyezés idejétől, korától, a szennyezett közeg (pl. talaj típus, agyagos, homokos stb.) struktúrájától függően 10–40 nap, 10 C fok feletti hőmérsékleten.

A szennyezés-kezelés eredménye részben széndioxid, részben szénsav.

Tekintettel arra, hogy a szennyezett közeget (elsősorban talajt) a helyszínről nem kell elszállítani és a helyszínen sem kell mozgatni (feltárni, felásni stb.) ezért fentiekben jellemzett technológia alkalmazásának ára a jelenleg alkalmazott szennyezés-kezelő rendszerekhez képest minimum 25 %-os megtakarítással végezhető.